Ennek a gyönyörű cserjének több részét is felhasználják India hagyományos gyógyászatában.
Az indiai lángcserje (Ixora coccinea) a buzérfélék családjába tartozik. A dzsungel lángjaként is emlegetik, Réunion szigetén pedig Japán hortenziájának nevezik. Ez az örökzöld növény Suriname nemzeti virága.
Ázsia és Afrika trópusi vidékein, valamint a Karib-térségben honos. Széles körben elterjedt India déli részén, Bangladesben és Srí Lankán, de megjelent Dél-Floridában is, ahol az egyik legnépszerűbb virágos dísznövénnyé vált. A Mauritiushoz tartozó Rodriguez-szigeten, a Jardin des 5 Sens nevű botanikus kertben én is szemügyre vehettem szépségét.
Dús, szerteágazó növény, amely 1,2-1,8 méter magasra nő meg. Egyes esetekben még 3,7 méterre is felkapaszkodhat, de vannak törpe változatai is, melyek az 1 métert sem érik el. Fényes levelei bőrszerűek, és 10 centiméter hosszúak. Virágait egész évben hozza, melyek lehetnek sárgák, narancssárgák vagy rózsaszínek. Édes illatot áraszt, nektára már messziről vonzza a rovarokat, a méheket és a pillangókat. Magjai aprók és feketék. A növény több részét, levelét, virágát, gyökerét és szárát is felhasználják a tradicionális indiai Ayurvédában és egyéb népi gyógyászatban.
Az indiai lángcserje kényes virág, melynek gondozása sok figyelmet és megfelelő körülményeket kíván. A párás levegőt és a 18°C-nál magasabb hőmérsékletet kedveli, hidegebb klímán ezért üvegházban nevelik. Ha csak rövid időre is hideg levegő éri, ledobja leveleit, továbbá a helyváltoztatásra is rosszul reagál. Szereti a fényt, de a tűző napon nem érzi jól magát.