A leggyorsabb szárazföldi emlősnek ma már az idővel kell versenyt futnia, mivel a kihalás szélére sodródott.
A gepárd (Acinonyx jubatus) a macskafélék családjába tartozik, legközelebbi rokona a puma. Tudományos nevét onnan kapta, hogy a többi nagymacskával ellentétben nem képes karmait visszahúzni. Nagy sebességnél azokkal kapaszkodik a talajba, így egyszerűbben tud manőverezni. Hézköznapi neve a latin gattus pardus kifejezésből ered, ami azt jelenti, hogy macska-leopárd.
A törékenynek tűnő gepárd karcsú teste valójában rendkívül izmos. Egy felnőtt egyed súlya nagyjából 21-72 kilogrammot nyom. Teste 110-150, bozontos végű farka pedig 60-84 centiméter hosszú, ami a futás során az egyensúlyozásban segít neki. Kicsi feje és apró, kerek fülei vannak. Rövid orra két oldalán egy-egy fekete csík húzódik végig a szemétől a szája sarkáig. Fehér hasát kivéve egész testét szavannaszínű szőr borítja, amit fekete pettyek tarkítanak.
A gepárd közel 2 éves korára válik ivaréretté. A párzási időszak egész éven át tart, és a nőstény 3 hónapig tartó vemhesség után 1-5 kölyköt hoz a világra. A kicsik súlya 150-300 grammot nyom születésük pillanatában. Nyakukon hosszú és pelyhes szőr található, ami később kihullik, ahogy felcseperednek. A kölykök 13-20 hónapos korukban hagyják el anyjukat. A nőstények felnőttkorban egyedül élnek és kerülik egymást, a hímek viszont gyakran néhány fős csoportba verődnek, főleg ha testvérek, és ekkor együtt is vadásznak.
A gepárd alapvetően olyan kistestű patásokra les, mint a Thomson-gazella és az impala, de a vadnyulat is elkapja. Zsákmányát először lopakodva közelíti meg, majd őrült tempójú hajszába kezd. Egyes kutatások szerint maximális sebessége ugyan elérheti a 110-120 kilométer per órát is, eddig viszont csak a 93 kilométer per órás sebessége bizonyított. Ezt a tempót azonban csupán néhány száz méteren képes tartani. Ha hibázik, inkább felhagy az üldözéssel, nehogy teste túlhevüljön. Áldozatát elgáncsolja, majd torkát addig szorítja, amíg az megfullad. Leggyakrabban kora reggel vagy alkonyatkor vadászik, amikor nincs túl meleg.
Az ókorban az egyiptomiak háziállatként tartották és vadászatra képezték ki őket. A kutyák hajtották fel a zsákmányt, és amikor már elég közel volt, elengedték a gepárdokat, hogy megfogják a prédát. Ezt a hagyományt később a perzsák is folytatták, az indiai hercegek pedig még a 20. században is űzték. Az uralkodók közül Dzsingisz kán és Nagy Károly vette magát körbe előszeretettel a palotában ezekkel a tekintélyt parancsoló ragadozókkal.
Vadon élő gepárdokat ma főként Afrika nyílt bozótos területein és félsivatagos vidékein láthatunk, de szórványosan Iránban is előfordulnak. Élőhelyük valaha Észak-Indiára is kiterjedt. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listája szerint afrikai alfaja sebezhető, az ázsiai pedig kihalófélben van. Az összes nagymacska közül a gepárdot a legnehezebb fogságban szaporítani a fajon belül kialakult jelentős beltenyészet miatt. A vadon élő kicsikre pedig az oroszlánok és a hiénák jelentenek veszélyt.
Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége 1992-ben elindította a Gepárd Fajmegmentési Programját, aminek célja egy genetikailag változatos állomány létrehozása. Több állatkertben igyekeznek bemutatni a fajt, hogy felhívják az emberek figyelmét annak kritikus helyzetére. Kevés park képes azonban akkora helyet biztosítani a gepárdoknak, amekkorát óriási mozgásigényük megkíván. A vadonban átlagosan 12 évig élnek, fogságban viszont a 20 éves kort is elérhetik.
Önkéntesként lehetőségem nyílt közelebbről is megismerni ezeket a kecses állatokat egy gepárdokkal foglalkozó vadvédelmi központban. Két hetet töltöttem a dél-afrikai Parys mellett található Dell Cheetah központban, ahol a gepárdok gondozásában, etetésében és a kölykök felügyeletében vettem részt. Fényképeim nagy részét is itt készítettem. A tapasztalataimról írt beszámolóm és a központ vezetőjével készített interjúm megjelent a National Geographic magazin weboldalán is. Életre szóló, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, és rengeteget tanultam ezekről a nagymacskákról. A legemlékezetesebb pillanatok kétség kívül azok voltak, amikor a 2 négy hónapos, kiscicaszerű kölyökkel játszottam, és amikor a nagyok a házi macskákhoz hasonlóan dorombolással válaszoltak a közeledésemre.
A dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban pedig olyan óriási szerencsém volt, hogy egy éjszakai szafari során egy vadon élő gepárd is felbukkant a közelemben, és sikerült lencsevégre kapnom még mielőtt eltűnt a sötétben.