Egy kirándulás során véletlenül leltem rá erre a kis hüllőre Réunionon. A színpompás gekkó kedvelt díszállat, gyakori lakója az otthoni terráriumoknak is.
Az aranyporos nappaligekkó (Phelsuma laticauda) a gyíkok alrendjének egyik igencsak szemrevaló faja. Színe szinte virítóan élénkzöld, hátát piros és sárga foltok tarkítják, lábai kékesek, szemei körül türkiz karikák vannak. Madagaszkár északi részén őshonos, és innen telepítették be más trópusi vidékekre: találkozhatunk vele a Comore-szigeteken, Mauritiuson, Réunionon, a déli Seychelle-szigeteken, Francia Polinéziában és Hawaiin. A meleg és párás klímát kedveli, ahol a hőmérséklet nappal megközelíti a 30 fokot, és éjjel sem süllyed jelentősen 20 fok alá, a páratartalom pedig 70 százalék körül ingadozik.
Épp egy botanikus kertet készültem felfedezni Saint-Gilles les Bains városában, ami Réunion szigetének nyugati oldalán fekszik. A trópusi növények is rendkívül vonzottak, de ami valójában a Jardin d’Eden nevű ligetbe csalogatott, az a párduckaméleon volt. Kevés esélyem volt, hogy lássam ezt a különös állatot, mégis bizakodó voltam. Sajnos hiába! Viszont rábukkantam az aranyporos nappaligekkóra, amit laposfarkúnak is neveznek.
A kertben található egyik pálma termése különösen tetszett nekem. Zöld bogyói a kávébabokra emlékeztettek, és sűrű fürtökben lógtak le a fáról. Még fehér virágok is tarkították. Gyorsan elő is kaptam a fényképezőgépemet, hogy közeli képeket készítsek. Alighogy kattintottam, mozgásra lettem figyelmes. A virágok közül bújt elő az apró állat, majd villámgyorsan fel-alá futkározott a pálma göcsörtös törzsén. Amikor megállt, szinte mozdulatlanná vált, mintha csak nekem pózolt volna.
Pikkelyein jól meg tudtam figyelni azokat a sárga pettyeket is, amik miatt aranyporosnak hívják. A gekkó mérete nem volt nagyob egy arasznál. Testhosszuk általában 10 és 13 centiméter között van. Néhány fotó készítése után a varázslatosan szép tarka kis állat újra elbújt a virágok között. Bár nem láttam jól, de talán a nektárból lakomázott.
Az aranyporos nappal keres magának táplálékot, és legfőképpen rovarokat és más gerincteleneket fogyaszt. Néha azonban a nála kisebb gyíkokat is elkapja. A virágok nedvét és a gyümölcsök lédús húsát is szívesen nyalogatja. A növények levelein összegyűlt vízzel pedig szomját csillapítja.
Továbbsétáltam a díszkertben, és egy trópusi növény óriási levelén észrevettem egy másik példány árnyékát. A napsugarak teljesen átvilágították a zöld hátteret. Óvatosan megkerültem, hogy szemből is lencsevégre kapjam a kicsiny hüllőt.
Az aranyporos nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé, sok egyed található a természetben. Mint minden gyíkféle, szeret a napon sütkérezni, ugyanis sok D-vitaminra van szüksége ahhoz, hogy beépítse a kálciumot a csontjaiba.
Ez a gekkó rendkívül jól alkalmazkodott környezetéhez. Gyakran lóg be a kertekbe, sőt a hivatlan vendég még a házakba is bemerészkedik. Saját territóriumát agresszívan védelmezi, azon más hímet nem tűr meg. Ha összetalálkoznak, akkor abból civakodás lesz! Különösen a párzási időszakban. Ha olyan helyen él, ahol magas a populáció egyedszáma, akkor még a nősténnyel is összeverekedhet, ha az a területén keresztezi útját.
Párzás után a nőstény 5 pár tojást rak le. Nagyjából 40-45 nap után bújnak ki a kis gekkók, amik 5-6 centiméter hosszúak. Már ekkor is elég harciasak. Az ivarérett kort 10-12 hónaposan érik el.
No Comments