Ez a gázlómadár majdnem az egész világot meghódította, ma már a legtöbb kontinensen fészkel.
A kis kócsag (Egretta garzetta) a gémfélék családjába tartozik. Főként Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália vizes élőhelyein költ, de az elmúlt 60 évben a Karib-térséget is meghódította. Sőt, 1994 óta fészkel is ott. Általában vándormadár, főleg Afrikában vagy Dél-Ázsiában telel, de a Franciaország és Spanyolország mediterrán vidékein élő egyedek a kontinensünkön maradnak. Magyarországon márciustól szeptemberig látható.
Nyugat-Európában gyakran vadászták a 19. században, hogy tollaiból kalapdíszeket készítsenek, egy időre el is tűnt az északi területekről, délen pedig csak szorványosan lehetett megtalálni. A 20. század derekán azonban a természetvédelmi törvényeknek köszönhetően gyarapodni kezdett a populáció. A századfordulóra újra fészkelt Franciaországban, és számuk azóta is folyamatosan növekszik. Magyarországon többnyire a Felső-Tisza vidékén él, de a folyó többi szakaszán, a Velencei-tónál és a Kis-Balatonnál is megfigyelhető. Mintegy 22-23 ezer költő párra becsülik az európai állományt, ebből körülbelül ezer élhet hazánkban.
A kis kócsagot Dél-Franciaország egyik legnagyobb árterében, a Camargue térségében láttam. A Rhône-folyó itt ömlik a Földközi-tengerbe, torkolatvidéke maga a madárparadicsom. A kócsag az egyik partközeli tavacskában halászott. Főleg halakkal táplálkozik, de kétéltűeket, kisebb hüllőket, rovarokat, férgeket és még apró madarakat is fogyaszt. Bár társas madár, én egyedül láttam. Élelemszerzés közben nem is enged közel más egyedet ahhoz a területhez, ahol éppen vadászik.
Ez a madár közepes termetű, testhossza nagyjából fél méter, de szárnyfesztávolsága meghaladhatja az egy métert is. A hím és a tojó között nincs jelentősebb különbség, így az a példány, amit lefényképeztem, akármelyik nem képviselője lehetett. Tolla mindenhol hófehér, emiatt néha fehér gémnek is hívják. Csőre és lábai feketék, nyaka nyúlánk. Legjellegzetesebb vonása a fején hátrafelé növő, lefelé lógó bóbita. Ezt a két hosszú tollat fel is kapta a szél, miközben az ingoványban gázolt. Amikor nagyjából 15 méternél közelebb merészkedtem hozzá, elrepült. Nyakát „s” alakban behúzta, lábait egyenesen hátrafeszítette, és ekkor vettem csak észre, hogy végüket sárgás bőr borítja.
A kis kócsag évente egyszer költ, fészkét más gázlómadarakkal együtt kolóniákba építi a víz menti ligetek fáira, bokraira. A fészek környékére ilyenkor 3-4 méteres távolságon belül más madarat nem enged. Egy fészekalja 3-5 ovális, kékeszöld tojásból áll, és a pár felváltva kotlik rajtuk körülbelül 3 hétig. Amikor a fiókák kibújnak, testüket már ugyanolyan hófehér tollak borítják, mint szüleikét. A fészekből 40-45 nap után repülnek ki.