A zebracsődör háremet tart, és kancái között szoros családi kötelék alakul ki.
Az alföldi vagy Burchell-zebra (Equus quagga) egy páratlanujjú patás, amely a lófélék családjába tartozik. Földrajzi szempontból a legelterjedtebb faj a zebrák között. Botswana címerállata, és alakját számos afrikai kultúrában a szépséggel azonosítják.
Afrika nyílt, füves szavannáin legelészik, a sivatagot, a lápos vidéket és az esőerdőt messze elkerüli. Élőhelye Etiópiától egészen Dél-Afrikáig húzódik. Mivel léte nagy mértékben függ a víztől, soha sem távolodik el 30 kilométernél távolabb a forrástól. Én is az itató közelében fényképeztem le őket, a Kruger Nemzeti Parkban.
Teste nagyjából 220-250 centiméter hosszú, marmagassága 110-145 centiméter. Zömök állat, súlya 175–385 kilogrammot nyom. Fülei rövidek, dús sörénye az égnek mered. Minden zebrának egyedi a csíkozása, de vannak közös jellemzőik. A test első felét inkább függőleges, a hátsót viszont vízszintes csíkok díszítik, melyek a láb alsó részénél elhalványulnak. A csikók barna és fehér csíkokkal jönnek világra.
Különös mintázatának valódi funkcióját a mai napig vitatják a tudósok. Talán az egyedi vonalaknak köszönhetően ismerik fel egymást. Egyesek úgy vélik, hogy így riasztja el a vérszívókat. Mások szerint a csíkok mozgás közben összezavarják támadóját, aki képtelen pontosan megállapítani a zebra valódi méretét, és hogy milyen irányba menekül. Természetes ellensége márpedig bőven akad. Az oroszlán, az afrikai vadkutya, a foltos hiéna, a gepárd és a leopárd is vadászik rá. De a nílusi krokodil is el tudja kapni, amikor átkel egy folyón, vagy az itatóhoz megy. A zebra viszont éber és óvatos, ha ragadozó ólálkodik a közelben, éles füttyel és nyerítéssel figyelmezteti társait.
Növényevő, főként fűfélékkel táplálkozik, de néha a fák lombját és a friss hajtásokat is lelegeli, és alkalmanként gyümölcsöt is eszik.
Általában 5-20 egyedet számláló csapatban él, mely egy domináns csődörből és kancáiból, valamint azok csikóiból áll. A fiatal hímek külön csoportba verődnek. A háremek rendkívül stabilak, hónapokon, vagy akár hosszú éveken keresztül is együtt maradnak. A családon belüli kötelékek megerősítésében fontos szerepe van annak, ahogy nyakukkal és vállukkal egymáshoz dörgölőznek. A kancák között szigorú hierarchia alakul ki, és az alfa nősténynek adatik meg az a kiváltság, hogy szaporodási időszakban elsőként párosodjon a csődörrel. Időnként új feleség érkezik a hárembe, akit a többi kanca ellenségesen fogad. A csődör addig védelmezi, míg a nőstények végül elfogadják. A legújabb családtag viszont a hierarchia aljára kerül.
A háremet alkalomadtán egy új hím megpróbálja megszerezni. Vetélytársával, a domináns csődörrel ilyenkor heves harcot vív, ami sokszor komoly sérülésekhez vezet: a hímek rugdossák és megharapják egymást. A győztes jutalma a hárem. A kancák akkor is együtt maradnak, ha az új csődör veszi át a vezető szerepet.
A nőstény 12 hónapig tartó vemhesség után egyetlenegy csikót hoz a világra, akit ugyanaz a rang illet meg a csoportban, mint anyját. A kis zebra születése után azonnal feláll, és 1 hét után már füvet eszik. Anyja nagyjából 1 éves koráig gondoskodik róla. Ivaréretté 16-22 hónaposan válik. A fiatal kanca családjával marad, az ifjú csődör viszont elhagyja azt, hogy új csoporthoz csatlakozzon.