Ez a gyors mozgású gyík csaknem az év felében téli álmot alszik.
A fali gyík (Podarcis muralis) egy kis termetű hüllő. Mint ahogy köznapi neve is mutatja, a sziklás vidéket kedveli, de városi környezetben is megjelenik, és remekül mászik a falakon.
Európa-szerte széles körben elterjedt. Életterének északi határa nagyjából a Rajna és a Duna folyóknak, valamint az Alpok és a Kárpátok hegyvonulatainak a vonalában húzódik. A balti és a skandináv országokból teljes mértékben hiányzik. Az Appennini-félszigeten és a Balkánon gyakori faj, ellenben a Pireneusoktól délre alig látható. Előfordul még Kis-Ázsiában és Amerikában is, az utóbbi területére az ember telepítette be, és az Ohio-folyó völgyében stabil egyedszámmal rendelkezik.
Testhossza 16-20 centiméter, színe szürkésbarna. Hosszú farka izmos és pettyes, mely könnyen letörik, viszont hamar visszanő. A párzási időszakban kék foltok jelennek meg a hím oldalán, amiről könnyen meg lehet különböztetni a nősténytől.
A fali gyík alapvetően magányos életet él, de azokon a területeken, ahol nagy az egyedszám, egymás közvetlen közelében élnek, mintha csak kolóniákat alkotnának, bár a párzási időszakot leszámítva valójában semmilyen kapcsolat sincs közöttük. Október végén, a hideg idő beálltával a repedésekbe húzódnak, és április közepéig elő sem bújnak. Amíg fagyveszély van, téli álmot alszanak.
A legtöbb gyíkfajhoz hasonlóan a meleg időjárást és a napsütést szereti, gyakran lehet megfigyelni, miközben a forró köveken mozdulatlanul sütkérezik. Én is így tudtam lencsevégre kapni egy fiatal hímet a francia Pireneusokban, az Orédon-tó környékén. Kék foltjai egyből elárulták a nemét.
A fali gyík elsősorban rovarokkal, pókokkal, lepkékkel és férgekkel táplálkozik, de a kannibalizmus sem áll távol tőle. A fiatalok gyakran esnek áldozatává a felnőtt példányoknak.
Májusban, a párzási időszak elején, heves harcok dúlnak a hímek között. A győztes jutalma, hogy szaporodhat a nősténnyel, aki tojásait július végén rakja le. 2-8 darabot rejt el a kövek közé, melyekből csak augusztus végén, szeptember elején bújnak elő a parányi gyíkok. Az anya nem gondozza utódait, a kicsik születésük pillanatától kezdve önállóak.