Egyike a legnagyobb röpképes madaraknak, mely agresszíven védelmezi családját minden betolakodótól.
A bütykös hattyú (Cygnus olor) a récefélék családjába tartozik, és Dánia nemzeti madara. Nevét a csőre tetején található fekete bütyökről kapta, mely a hímnél fejlettebb, mint a tojónál.
Eurázsia nagy részén honos, de betelepítették Észak-Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra és Dél-Afrikába is. Félig vándormadár, északi egyedei akár 1000 kilométert is megtesznek, hogy a vén kontinens enyhébb területein teleljenek. Az álló- vagy lassan folyó vizeket kedveli, ahol bőségesen talál magának eledelt, de gyakran látni városi parkokban is, ahol mindig eteti valaki. Vízinövényekkel és azok magvaival, valamint rovarokkal, férgekkel, kagylókkal és apró kétéltűekkel, halakkal táplálkozik.
Teste 125-170 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 200-240 centiméter. Egyike a legnehezebb, repülni képes madaraknak. A hím súlya 9-14 kilogramm, társa valamivel könnyebb, csak 7-11 kilogrammot nyom. Tollazata hófehér, csőre narancsos-vöröses, lába fekete, nagy széles úszóhártyával. Vedléskor egyszerre veszíti el evezőtollait, ilyenkor átmenetileg röpképtelenné válik. Hosszas, csapkodó nekifutással emelkedik fel a víz felszínéről, a levegőben viszont már kitartóan, és teljesen kinyújtott nyakkal repül. Gyakran találkozom hattyúval, röptében viszont eddig még csak egyszer, a dél-franciaországi Camargue területén lévő Rhône-deltában sikerült megfigyelnem.
Monogám madár, a társak mindig hevesen védelmezik egymást. A párzást násztánc előzi meg, melynek során a pár szorosan egymás mellé úszik, nyakukat ütemesen nyújtogatják, időnként a másikét át is kulcsolják. Márciustól júniusig költ, ekkor területéről a többi hattyút elüldözi. Kifejezetten agresszíven lép fel fajtársaival szemben, néha még a tollukat is megtépi.
Fészkét, melynek átmérője 2 méter is lehet, sekély tavak szélére, nádszálakból építi. Gyakran éveken át használja és javítgatja ugyanazt a fészket. Erre a halomra 4-8 fehér vagy halványzöld színű tojást rak le a tojó, melyeken 34-38 napig kotlik, miközben párja a közelben őrködik, és minden betolakodót megtámad, még az embert is. Ilyenkor teljes magasságában felágaskodik, és félelmetesen csapkod a szárnyával. A kis hattyúk 3-4 hónapos koruktól válnak önállóvá, de még 1 évig szüleik közelében maradnak. Fiatalkorban csőrük még szürkésfekete, tollazatuk szürke, és csak az ivaréretté válás után fehéredik ki. Gyorsan növekednek, 3 hónapos korukra majdnem elérik végleges, felnőttkori súlyukat.
A bütykös hattyú a természetben átlagosan 7 évig él, de fogságban jóval hosszabb élet vár rá.