A lágy hangon turbékoló trópusi galambfélét Délkelet-Ázsiában énekversenyre fogják.
A zebragalambocska vagy más néven karvalygalambocska (Geopelia striata) a galambfélék családjába tartozik. Szoros rokoni kapcsolatban áll a némileg kisebb, Gould zebragalambja nevű ausztráliai és új-guineai madárral, valamint az Indonéziában honos timori zebragalambocskával. Olyannyira hasonlóak ezek a szárnyasok, hogy a közelmúltig egy fajhoz sorolták őket.
A csíkos madár Délkelet-Ázsiában honos. Thaiföld déli partjaitól Malajzián és Szingapúron át egészen az indonéz Szumátra és Jáva szigetéig húzódik természetes élőhelye, de felbukkan Borneón, Balin, Lombokon és a Fülöp-szigeteken is. Az ember behurcolta a Föld más trópusi területeire is, ahol ma már stabil populációval rendelkezik. Mauritiuson a 17. századtól terjedt el, majd megjelent Réunion szigetén is. Hawaiin 1922-ben jegyezték fel a legkorábban, és azóta már egyike a szigeten leggyakrabban látható madaraknak. Ugyanígy elszaporodott a Seychelle-szigeteken is, ahol az 1960-as években figyelték meg először. A galambocska Óceánia távoli tájait is meghódította. Tahitin és Új-Kaledónia partjain az 1950-es évek óta kapirgál.
Az alacsonyan fekvő, nyílt cserjés területeket kedveli, de a farmokra és a kertekbe is behatol. Más galambokhoz hasonlóan többnyire egyedül vagy párban látható. A madarat Réunion tengerpartján fényképeztem le, folyton a strand homokjában sertepertélt élelem után kutatva, bár sejtésem sincs, mit tudott ott csipegetni. Főleg fűfélékkel és azok magjaival táplákozik, de rovarokat és apró gerincteleneket is eszik.
A zebragalambocska kis termetűnek tűnik a galambfélék között, teste 20-23, szárnyfesztávolsága 24-26 centiméter hosszú. Tollazatának színe barnásszürke, amit az oldalán olyan fekete-fehér csíkok díszítenek, mint a zebrát. Hosszú és vékony farkába fehér tollak vegyülnek. Feje, torka és csőre szürkéskék, a szeme körül kék a bőre. Lába rózsaszín, de mellét is enyhén rózsaszínes tollak borítják. A fiatal madarak kültakarója fakóbb és halványabb, mint a felnőtteké.
Természetes élőhelyén a szaporodási időszak szeptember és június között zajlik. A hím násztáncot jár, farkát billegtetve tollászkodik a tojó előtt, miközben hevesen bólogat és turbékol. Fészkét levelekből és fűcsomókból építi egy bokor vagy fa tetejére, de néha csak a földön fészkel. A tojó 1-2 tojást rak le, amin 13-18 napig felváltva kotlik mindkét szülő. A fiókák 2 héten belül elhagyják a fészket, és 3 hét után már kiválóan repülnek.
A zebragalambocska arról nevezetes, hogy lágy, szaggatott hangon énekel. Thaiföldön és Indonéziában ezért roppant népszerű, és sok madarat be is fognak kalitkába, hogy füttyversenyeket rendezzenek, ahol kihirdetik a legszebb hangon daloló galambot.