Fehér kála

Itthon a bokréták egyik legkedveltebb virága. A trópusokon úgy nő a vizenyős területeken, mint nálunk a gólyahír a patakparton.

A fehér kála (Zantedeschia aethiopica) önmagában is díszes éke a virágcsokroknak, szépsége nemes egyszerűségében rejlik. Tudományos nevét az olasz fizikusról és botanikusról, Francesco Zantedeschiről kapta.

A kontyvirágfélék családjába tartozik, aminek közel 4000 faja él bolygónkon. Ezek jelentős része a mediterrán területeken él, de a család számos képviselője megtalálható a trópusi és szubtrópusi övezetben is. Legnépszerűbb közöttük kétség kívül a fehér kála.

A vízpartokon és a mocsaras területeken érzi igazán jól magát. Valódi hazája Afrika déli vidékein van: Mozambikban, Lesothoban, Szváziföldön és Dél-Afrikában őshonos, de több országba is betelepítették. Angola partjainak közelében lévő Szent Ilona-sziget korábban még nemzeti virágának is megválasztotta. Habár a vadon sarjadó növény csodálatos látványt nyújt, amikor sűrű virágszőnyeggé változtatja az atlanti-óceáni sziget mezőit, inváziójával azonban néha veszélyezteti az ott élő endemikus fajokat.

A virágra Réunionon bukkantam rá egy vizenyős réten. Az Indiai-óceánban található francia vulkáni szigetnek azon a katlanvidékén túráztam, ahol szinte mindig esik az eső. Salazie meredek hegyoldalait a bőséges csapadék miatt dús növényzet borítja. A magas páratartalom miatt olyan érzésem támadt, mintha egy buja trópusi dzsungelban bolyongtam volna. A sziklákról kisebb-nagyobb vízesések zúdultak le. A visszacsapódó vízpermet miatt akkor is nyirkos volt minden, amikor éppen hét ágra sütött a nap. A túraösvény melletti tisztáson tucatszámra virult a kála, aminek levelein harmatcseppek csillogtak.

A kála fél, legfeljebb egy méter magasra nő meg. Lágy szárú növény, erős gyökérgumója van, amit rizómának hívnak. Az édes illatot árasztó torzsavirágzata a 9 centiméteres hosszúságot is elérheti, sárga színű, és formája leginkább egy buzogányra emlékeztet. Ezt öleli körbe a fehér színű tölcsér, a buroklevél, ami védelmet nyújt a virágzat számára. 25 centiméter hosszú, nyíl alakú sötétzöld levelei vannak.

A kála szépségében tavasztól őszig gyönyörködhetünk, virága a száraz évszakban elvirít. A díszkertek növényeként pár hónapig pihentetni szokták – ilyenkor még locsolni sem szabad –, hogy a következő időszakban újra virágba boruljon.

A kála tejnedve mérgező. A növény hajtásában ugyanis kalcium-oxalát található, ami a bőrrel érintkezve irritációt, égető érzést okoz, lenyelve pedig erősen marja a gyomrot, esetleg még hasmenést is okozhat. Inkább csak a szemünket gyönyörködtessük a tölcsér alakú virággal.