Ennek a vízinövények tetején lépkedő madárfajnak a tagjai közül a hím az, amelyik felneveli a fiókákat.
Az afrikai levéljáró (Actophilornis africanus vagy Actophilornis africana) egy gázlómadár, ami a levéljárófélék családjába tartozik. Afrikában őshonos, Szomáliát kivéve szinte mindenhol előfordul a Szaharától délre eső vizenyős területeken. Mivel alapvetően társas madár, egyszerre több egyedet is szemügyre vehetünk.
A dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban volt szerencsém megfigyelni ezt a kivételes madarat. A végtelennek tűnő, szalmaszínű bozótos egyik szegletében egy apró tóra bukkantam, aminek környéke igazi madárparadicsom. Számos olyan fajt sikerült itt lefényképeznem, amit korábban még nem láttam, és gyönyörű tollazatukkal mind kitűntek az egyhangú tájból. A kedvencem közülük a közepes termetű levéljáró volt.
A szürke lábú madár testhossza 23-30 centiméter, szárnyfesztávolsága 14-16 centiméter. A tojó nagyobb társánál, testsúlya 160-290 gramm, a hím csak 115-224 grammot nyom. Mint minden gázlómadárnak, nyúlánk lábai vannak, melyek hosszú, éles karmú lábujjakban végződnek. Három ujja előre, egy pedig hátrafelé áll. Karmai abban nyújtanak segítséget, hogy testsúlyát könnyebben oszlassa el az ingatag felületen, miközben a víz felszínén lebegő növényeken jár. A madár törzse és szárnya gesztenyebarna, melle sárgás krémszínű, torka fehér, feje búbja halványkék, és szemvonalától hátrafelé a nyakáig fekete sáv húzódik végig.
Hosszú, kékes színű hegyes csőrével általában a vízinövényeken lépkedve kapja el táplálékát, de úszni is jól tud. Rovarokat, lárvákat, rákokat és a vízben növő növényeket fogyasztja el.
Az afrikai levéljáró 1-2 éves korában válik ivaréretté. A párzásra az év bármely időszakában sor kerülhet, ilyenkor a tojó akár 3-4 hímmel is párosodik. A víz felszínén lebegő növényekre általában 4 világosbarna tojást rak le, melyeket sötét mintázat díszít. Ezt követően a tojó odábbáll, sem a tojások kiköltésében, sem a fiókák felnevelésében nem vesz részt.
A hím nagyjából 21-26 napig kotlik. Miután a kicsik kibújtak a tojásból, hamar elhagyják a fészket, de apjuk továbbra is gondoskodik róluk. Összezárt szárnyaival egy zsebet képez, amelybe madárkái felmásznak, onnét csak hosszú lábaik lógnak ki. A hím így melegíti utódait, és a tollaiból formált táskában mindenhova magával cipeli őket. Ha veszélyt észlel, akkor is ebben a zsebben rejti el a kicsiket.