Ennek a fekete kapucnis madárnak felfelé hajló vékony csőre a legfőbb ismertetőjegye.
A gulipán (Recurvirostra avosetta) a lilealakúak rendjébe, azon belül a gulipánfélék családjába tartozik. Európa és Közép-Ázsia vizes élőhelyein honos. Magyarországon fokozottan védett, többnyire a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon fészkel márciustól novemberig.
Költözőmadár, a telet Afrikában és Dél-Ázsiában tölti, habár Európa egyes melegebb éghajlatú vidékeit – főleg Spanyolországban és Franciaországban – a hideg idő beálltával sem hagyja el. Nekem a Rhône deltavidékén, a Camargue természetvédelmi területen sikerült lefényképeznem ezt a különlegesen kecses égi vándort.
A folyók torkolatvidékén, lagúnákban és öblökben, sós mocsarak és szikes tavak környékén gyakran látható, ahogy pipaszárlábán a sekély vízben élelem után kutatva gázol. Lassan keresgél, lépésről lépésre, miközben hosszú, jellegzetesen felfelé görbített csőrével átfésüli az iszapot, azt remélve, hátha horgára akad néhány apró rák, lárva vagy féreg.
A gulipán tollazata nagyrészt hófehér, feje teteje viszont koromfekete, mintha csak kalapot viselne, továbbá szárnyát és hátát is fekete sávok díszítik. Hosszú vékony lábát kékes bőr borítja. Testhossza 42-45, szárnyfesztávolsága 77-80 centiméter. A hím és a nőstény külalakra nem térnek el egymástól. A fiókák ellenben alig hasonlítanak szüleikhez, tolluk barnás, néhol szürke foltokkal tarkítva.
Évente egyszer, nagy telepekben költ, és fészkét a víz közelében, a talajra építi. Egy fészekalja 3-5 kékeszöld, foltos tojásból áll, melyeken a tojó 22-24 napig kotlik. Az apróságok 35-42 nap elteltével repülnek ki. A gulipán a 25 éves kort is megélheti a természetben.