A kellemes megjelenésű kis ízeltlábút nemcsak a gyerekek kedvelik, hanem a növénytermesztők is.
A hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata) egy Európa-szerte elterjedt, közkedvelt bogárfaj. A középkorban úgy vélték, hogy szerencsét hoz, és a jó Isten bogarának nevezték el. Tudományos nevét a szárnyfedőin található hét fekete pettyről kapta. Nemcsak kellemes megjelenése miatt népszerű, hanem azért is, mert rendkívül hasznos a mezőgazdaság számára. Elpusztítja a levéltetveket, ezért Észak-Amerikába is betelepítették.
A katicabogár mindenhol megtalálható, ahol a növények és a rajtuk élősködő tetvek is. Ugyanolyan jól érzi magát a sűrű erdőben, a hideg tundrán és a magas hegyvidéken, mint a meleg partmenti övezetben. Alapvetően azonban a sík, művelt területeket részesíti előnyben, ahol nagy számban fordulnak elő a táplálékául szolgáló levél- és pajzstetvek, amiket lárva korában és kifejlett bogárként is elfogyaszt.
A parányi kis bogarat Provence-ban sikerült lencsevégre kapnom. Éppen a szuhar bodros virágait fényképeztem a Földközi-tenger partján elterülő város, Cassis fölé tornyosuló vörös sziklákon, amikor az egyik levélen észrevettem a katicabogarat. Fekete pettyes piros szárnyfedői csak úgy virítottak a zöld háttér előtt. A bogár teljes testének hosszúsága körülbelül 5-8 milliméter. Feje és tora is fekete, és mindegyiken 2-2 fehér folt látszódik. Másodpercenként kilenc szárnycsapásra is képes, így nagy távolságokat tud átrepülni, és még a 2000 méteres magasságokig is felszárnyal.
Tavasszal, a párzás után néhány nappal, a tetvekkel fertőzött levelek fonákjára teszi le sárga petéit, nagyjából 400 darabot, amik ekkor 1,3 milliméter hosszúak. Egy héttel később kikelnek az ólomszürke színű lárvák, melyek testét fekete és narancssárga foltok díszítik. Hernyószerű testük hossza 4-7 milliméter, de ízelt lábaikkal könnyedén tudnak mozogni. A lárvák ugyanolyan életmódot folytatnak, mint a kifejlett bogarak, fejlődésük során körülbelül 1000 tetvet pusztítanak el. Négyszer vedlik le bőrüket, mielőtt bebábozódnak, majd 3-17 nappal később bogárrá változnak. A katica ősszel és télen különböző helyeken pihen, kövek és a fák kérge alá, a földbe, a házakba húzódik be, majd tavasszal újra előbújik. Nem sokkal a párzás után pedig elpusztul.
Természetes ellenségei közé tartoznak a kis termetű rágcsálók, az imádkozó sáskák, a madarak és egyes pókok. Védekezésképpen sokszor halottnak tetteti magát.