Feltűnő formája és színe miatt az egyik legkedveltebb vágott virág.
A pompás papagájvirág (Strelitzia reginae) a gyömbérvirágúak rendjébe tartozik. Eredetileg a dél-afrikai Fokföldről származik, ahol Mandela aranyának is hívják.
Hétköznapi nevét annak köszönheti, hogy virágzata egy tarka madárfejre hasonlít. Tudományos neve ezzel szemben Zsófia Sarolta brit királynénak, született Zsófia Sarolta mecklenburg-strelitzi hercegnőnek állít emléket, aki egyike volt a London délnyugati részén található, Kew Gardensként elhíresült Királyi Botanikus Kerteknek, ahol 1773-ban ültették az első töveket, midőn először jelent meg a növény Európában. Azóta a világ számos trópusi és meleg mérsékelt övi régiójában elterjesztette az ember. Elsősorban Mexikóban, Belize-ben, Bangladesben, Chilében, Kaliforniában, Floridában, Ausztráliában, néhány portugál szigeten és a Kanári-szigeteken találkozhatunk vele, de gyakorlatilag bárhol megél, ahol elég napsütés éri és meleg az idő. Madeira nemzeti virágává, Los Angeles pedig a város hivatalos virágává választotta.
Húsos gyökere mélyen lehatol a talajba. A növény töve elágazó, kékeszöld levele örökzöld, 40-60 centiméter hosszúra nő meg, és a vége felé elvékonyodik. Természetes élőhelyén 2-3 évesen hozza első virágait, melyek ragyogó narancssárgák és sötétkék színűek, és csónakszerű buroklevelekben fejlődnek, majd derékszögben meghajlított állapotukból kiegyenesednek. Virágzáskor mindig hajt egy új levelet is, mely 6-8 évig él. Beporzását nem rovarok, hanem a nektármadárfélék végzik.
Hosszú életű növény, mely tápanyagban gazdag talajt igényel, valamint a tűző naptól és a széltől óvni kell. A szárazságot viszonylag jól viseli, bár ilyen körülmények között nem fejlődik túl gyorsan. Átültetésénél vigyázni kell, mert gyökerei könnyen törnek.