Ezt a méltatlanul népszerűtlen ragadozót sokszor bélyegzik meg opportunistaként, pedig valójában kitűnő vadász.
A foltos hiéna (Crocuta crocuta) külseje bár kutyaszerű, valójában a macskaalkatúak alrendjébe tartozik. Rendkívül kíváncsi és okos állat, a Föld egyik legsikeresebb fajának tartják, mégis sokan negatív jelzőkkel illetik.
Valaha egész Eurázsiát benépesítette. Kontinensünkön való őskori jelenlétét bizonyítják a Franciaországban talált sziklarajzok is: hiéna pettyezett alakjára bukkantak a Chauvet-barlangban és vörös-feketére festettre a Lascaux-barlangban. Élőhelye ma már csak Afrikának a Szaharától délre eső, nyílt és füves pusztáira, bozótosaira korlátozódik, a sűrű trópusi esőerdőket ugyanis kerüli. A dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban nekem is sikerült lencsevégre kapnom egy kölyköt, mely az út szélén pihent magányosan.
Teste 95-167 centiméter hosszú, marmagassága 70-91 centiméter, és súlya többnyire 40 és 70 kilogramm között mozog. A 2 nem képviselői között azonban jelentős méretbeli különbség van. A nőstény jóval nagyobb és erősebb párjánál, és agresszívebb is nála, mivel magasabb a tesztoszteronszintje. Különös módon nemi szerve rendkívül hasonló a híméhez. Valójában a klitorisza nagyobbodott meg, mely erektálhat is, ezért az ókorban hermafroditának hitték. Orra megnyúlt, apró füle viszonylag kerek, sárgásbarna szőrzetét sötét ovális foltok tarkítják. Mivel hátsó lába rövidebb a mellsőnél, háta a fara felé erősen lejt, járása ennek ellenére gyors. Kitartó futó, hosszú távon képes tartani a 60 kilométer per órás sebességet is.
A közhiedelemben az a nézet terjedt el, hogy dögevő, és más ragadozók prédáját elorozza. Ugyan ez jellemző a hiénára, valójában elsősorban maga szerzi zsákmányát. Egyedül, kis vagy nagy csapatban vadászik, prédája méretétől függően. Olyan nagyvadakat is képes elejteni, mint a fiatal orrszarvú, zsiráf, víziló, elefánt, de akár a kifejlett nőstény oroszlánt is leteríti. Az állatok királyával sokszor igazi területszerző háborúkat vív, változó sikerrel. Más nagymacskák sincsenek tőle biztonságban. A gepárdot rendszerint azután támadja meg, hogy kifáradt prédája üldözése során, de az is megesett már, hogy széttépett egy fiatal leopárdot. A hiénakutya jól szervezett falkáját ellenben inkább tiszteletben tartja, és a nílusi krokodilt is messze elkerüli. Egy sikeres vadászat után akár 14,5 kilogramm húst is képes egyszerre felfalni, egy fiatal gazella tetemét 2 perc alatt eltünteti gyomrában. Állkapcsa és fogazata olyan erős, hogy a csontot is képes porrá őrölni, gyomra pedig még a szarvat és a fogat is megemészti 24 óra leforgása alatt. Bár alapvetően húsevő, néha lárvákat, tojásokat és gyümölcsöket is fogyaszt.
A foltos hiéna matriarchális társadalomban él, ahol a nőstény az összes hímmel szemben domináns. Az egyedek úgynevezett klánba tömörülnek, mely 100 példányt is magába foglalhat. A nagyobb csoportok főleg az olyan bőséges táplálékot kínáló területeken verődnek össze, mint a Ngorongoro-kráter, a félsivatagos Kalaháriban viszont inkább a kisebbek jellemzőek. Utóbbiban akár 1000 négyzetkilométernyi területet is bebarangolhatnak. Territóriumuk határát megjelölik és gyakran őrjáratoznak, hogy ezzel is megerősítsék jelenlétüket. Általában minden klán tiszteletben tartja a másik határait, kivéve ínséges időkben. A klán tagjai között szigorú hierarchia áll fenn, és bár nagyobb az egység, mint egy farkasfalkában, nem alakul ki olyan szoros kötelék, mint az afrikai vadkutyáknál.
Az ivarérettséget 3 évesen éri el. Párzásra az év bármely időpontjában sor kerülhet, amely viszont nem egyszerű mutatvány. A hímnek sok gyakorlatra van szüksége ahhoz, hogy elsajátítsa a helyes technikát, ugyanis csak megfelelő szögből és testtartásban képes behatolni a nőstény nemi szervébe. A nőstény 110 napig tartó vemhesség után általában 2, ritkábban 3 kölyköt hoz a világra egy üregben. Az utódok súlya átlagosan 1,5 kilogramm születésük pillanatában, szemük ekkor már kinyílt, 4-7 milliméter hosszú fogaik vannak, bundájuk pedig fekete. A táplálékért való versengés már ekkor meghatározó, mivel egy agresszív kölyök több eledelhez jut és gyorsabban növekszik. Az anya csak saját kölykeivel törődik, más nősténynek nem segít, a hímnek pedig egyáltalán nincs szerepe az utódgondozásban. Az anya 14-18 hónapos korukig szoptatja kicsinyeit, tejének fehérje- és zsírtartalma a tengeri vidráéval vetekszik. A kölykök 8 hónaposan kezdenek el vadászni tanulni, és 1 éves koruk után a csoportos vadászatban is részt vesznek. Miután ivaréretté váltak, a fiatal hímek kénytelenek elhagyni a klánt, és újhoz csatlakoznak.