Az illatszeripar egyik kedvenc alapanyaga már az ókorban is hódított kékeslila virágaival.
A közönséges vagy keskenylevelű levendula (Lavandula angustifolia) az árvacsalánfélék családjába tartozik. Hívják francia és orvosi levendulának is.
Az illatos növény egy örökzöld, alacsony növésű cserje, mely körülbelül 40-60 centiméter magasra nyúlik fel. Eredetileg a napfényes mediterrán domboldalakon nő, de egész Európában, Ausztráliában és az Egyesült Államokban is elterjesztették. A száraz talajhoz jól alkalmazkodik. Ennek a fajnak nem ágaznak el a szárai, lándzsás levelei pedig elkeskenyednek a végükön. Kékeslila virágai sűrű füzéreket alkotnak, melyek júniustól júliusig már messziről vonzzák a beporzó rovarokat.
Illóolaját a parfümipar széleskörűen felhasználja. Igazi hazája Provence. A francia levendulamezők messze földön híresek, itt ugyanis már az antik időkben is termesztették pompás illata miatt, de igazán csak a 18. században került a szépségipar érdeklődésének középpontjába. Ekkor gombamódra szaporodtak el a helyi lepárlók, és rengeteg napszámos érkezett a napfényes ültetvényekre dolgozni. A levendulatermesztés azóta akkora ágazattá nőtte ki magát, hogy a virágok méltán érdemelték ki a Provence kék aranya címet. A régióban minden évben számos fesztivált szerveznek a betakarítás előtt. Egyre én is ellátogattam, melyet a Luberon hegyvonulata előtt elterülő városkában, Aptban rendeztek meg, és az élményeimről beszámolót írtam a National Geographic weboldalára.
Virágaiból gyakran készítenek nyugtató főzetet is, melyet gyomor- és bélpanaszok enyhítésére használnak, de fűszernövényként a konyhában is megállja a helyét.
Díszkertekben szívesen ültetik rózsatövek közé, mert a szomszédos növényektől távol tartja a levéltetveket. Illatát a molyok nem szeretik, ezért kiszárítva és csomóba kötve sokáig megóvja tőlük a ruhákat a szekrényben.