Ezt a Földközi-tenger partvidékén viruló színes cserjét a gyógyászatban is felhasználják.
A szuhar (Cistus) egy igazán szemrevaló növénynemzetség, ami a mályvavirágúak rendjébe tartozik. A mediterrán térségben él és számos variációja ismert. Ágait fajtól függően rózsaszín vagy fehér virágok díszítik.
A Cistus albidus fajra Dél-Franciaországban figyeltem fel. Éppen a Toulon és Marseille között fekvő, festői szépségű tengerparti kisváros, Cassis határában kirándultam, amikor megcsodáltam ezt a növényt. A település fölé magas sziklák tornyosultak, és a meredek kőfalról páratlan kilátás nyílt az öbölben békésen ringatózó hajókra és a színes zsalutáblás házikókra. A vörös földdel takart köveket sűrűn beszőtte a szuhar.
Ez a fás szárú mediterrán növény örökzöld, és nagyjából egy méter magasra nő meg. A csípőmig érő bokrok szürkészöld leveleit apró szőröcskék borították. Amikor megérintettem őket, olyan puhának éreztem tapintásukat, mint amilyen a legfinomabb bársony. A szuhar ágain mályvás árnyalatú virágok nyíltak, melyek átmérője körülbelül 5 centiméter volt. Mindegyiket 5-5 rózsaszín, körben elhelyezkedő sziromlevél alkotta. Olyan gyűröttnek tűntek, mintha krepp-papírból készültek volna. A közepükön aranysárga, pamacsos porzók virultak. A szuhar illatát ugyan nem éreztem, ennek ellenére mégis mágnesként vonzza a beporzást végző rovarokat. De nemcsak a méhek, hanem a pillangók is gyakran látogatják a virágokat.
Ez a szuharféle a Földközi-tenger partján fekvő országokban őshonos, az európai és az afrikai oldalon egyaránt előfordul. Áprilistól júniusig csodálhatjuk meg virágait, melyek utána szőrös toktermést hoznak. A szuhar magas polyfenol tartalma miatt a gyógyászatban is népszerű növény, mert erősíti az immunrendszert, ezért felhasználják a különféle készítményekhez.