Ez a főemlős gondoskodó szülő. Nemcsak saját kicsinyét ápolja, hanem az árván maradtakat is.
A medvepávián (Papio ursinus) a cerkóffélék családjába tartozik. Nem hasonlít a medvéhez, különös neve csupán tekintélyes termetére utal, ugyanis ez a legnagyobb faj a páviánok között.
Afrika déli vidékein, 2100 méteres tengerszint feletti magasságig szinte bárhol megtalálható, a Zambézi völgyétől és az angolai partoktól északabbra viszont nem merészkedik. A szavannát, az erdőt, az alacsony hegyvidéket és a kietlen tájat egyformán kedveli. Afrika különböző pontjain volt szerencsém megfigyelni a fajt. Botswanában láttam a földön kölykét kurkászó anyapáviánt, a Kruger Nemzeti Parkban a fákon csimpaszkodtak, a Jóreménység fokánál pedig egy példány majdnem kirabolt. A kis tolvajjal való találkozásomról a National Geographic oldalán megjelent cikkemben bővebben is mesélek.
Ennek a cerkóffélének a teste 0,5-1 méter magas, súlya 15-31 kilogramm között mozog. A hím nagyjából kétszer nagyobb a nősténynél. Hátát szürkésbarna, fejét és hasát némileg világosabb, végtagjait pedig sötétbarna szőr borítja. Pofája előre ugró nagy orra miatt hosszúkásnak tűnik, melynek vége teljesen csupasz. Sűrű szemöldöke alatt ülő szeme úgy virít a napfényben, mint a borostyán. A többi páviánnal ellentétben ugyan nincs sörénye, de néhány hosszabb szőrszál így is meredezik a tarkóján.
A medvepávián mindenevő. Főleg bimbókkal, hajtásokkal, gyökerekkel és gyümölcsökkel táplálkozik, de a gerincteleneket is megeszi. Megtámadja a kisebb gerinceseket is: az antilop kicsinyét könnyedén levadássza. A kertekbe is belóg, ahol feltúrja a veteményest, sőt, a házi állatokat sem kíméli. Az embernek sok bosszúságot okoz, ezért kártevőnek titulálják és írtják.
A hímek és a nőstények általában 20-50 egyedet számláló, vegyes hordába tömörülnek, de előfordulnak egyetlen domináns hím által vezetett háremek is. A hím ilyenkor agresszíven védi feleségeit a betolakodóktól. Éles harcok a vegyes csoportok között is kialakulnak. A hímek hegyes tépőfogukat mutogatják és erejüket fitogtatva vicsorítanak, hogy elrettentsék riválisukat, de a nőstények is támadóan lépnek fel egymással szemben. Az agresszivitás a hordán belül is felüti a fejét. A hímek a szaporodás jogáért versengenek egymással. A fiatal hímek pedig, miután 5 évesen elérték az ivarérett kort, új csoporthoz csatlakoznak, ahol ki kell vívniuk helyüket a hierarchiában. A fiatal nőstények viszont anyjukkal maradnak, és a csapat többi tagjával szoros baráti és rokoni kapcsolatot ápolnak.
Ennek a főemlősnek az emberhez hasonló menstruációs ciklusa van, ami 31-35 napig tart. Peteérés előtt a nőstény gátja feletti bőr megvastagodik, ami egyértelműen jelzi a hím számára, hogy kiszemeltje készen áll a fogantatásra. Az együttlétet viszont mindig a nőstény kezdeményezi, farát felkínálja a hímnek. A párzásra bármikor sor kerülhet, de az ovuláció idején gyakoribb, és a nőstény ilyenkor több apajelölttel is összeáll.
A vemhesség 175-180 napig tart, melynek végén egyetlenegy utód születik. Fekete bundával jön a világra, szőre csak később világosodik ki. A kis majom folyton anyjába kapaszkodik, aki szoptatja, ápolja és játszik vele. Időnként több fiatal, még nem szült nőstény is besegít az anyáknak, akik szoros rokoni kapcsolatban állnak velük. Sőt, a hímek is kiveszik részüket az apróságok gondozásában, de még az árván maradt kicsiket is ápolják. A páviánok közötti kapcsolat megerősítésében a kurkászásnak fontos szerepe van. A nőstényt meglehetősen lefárasztja az utódnevelés, ezért általában csak 2 évente vállal újabb gyermeket.
A medvepávián fejlett kommunikációs eszközöket használ. Különböző hangokat ad ki, de néha csak egy gesztussal vagy érintéssel jelzi szándékát. Az ajakcsettintés arra szolgál, hogy megnyugtassák egymást. A merev bámulás és a fogcsikorgatás a fenyegetés jele, a visítás az agresszióra figyelmeztet. A gyengébb egyed ilyenkor oldalra pillant, hogy oldja a feszültséget, alávetettségét elismerve pedig néha még a farát is megmutatja. Ha ragadozó ólálkodik a közelben, ugató hangot hallat.
Fogságban akár 45 évig is élhet, de átlagos életkora a természetben jóval rövidebb, csupán 27-28 év.