A kis hüllő képviselőinek eltérő színű a szeme attól függően, hogy nőstények vagy hímek.
A mocsári teknős (Emys orbicularis) a mocsáriteknős-félék családjába tartozik.
Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten elterjedt faj. Az egyetlen teknős, mely őshonos Magyarországon, de ma már mérsékelten fenyegetett, mert egy betelepített agresszív faj, a vörösfülű ékszerteknős veszélyezteti fennmaradását. Állományát a vizes élőhelyek szennyezése és pusztulása is csökkenti. Kicsinyeit és tojásait pedig sokszor a ragadozók falják fel.
A sűrű erdővel körbevett, sekély és iszapos állóvizet kedveli, melynek partján kedvére sütkérezhet a napon. Ijedős állat, a legkisebb zajra is elinal, ezért nehéz szemügyre venni természetes közegében. Nekem egy provence-i teknősparkban, a Gonfaron határában lévő Village des Tortues-ban sikerült lefényképeznem néhány példányt.
Ovális hátpáncélja 12-38 centiméter hosszú. A nőstény nagyobb párjánál, a hímnek viszont hosszabb a farka. Bőre zöldes- vagy barnásfekete, melyen sárgás pettyek és csíkok virítanak. Haspáncélja világosbarna, de sötét foltok tarkítják. A hímé homorú, míg a nőstényé lapos. Szemük színe is különböző, a hím szivárványhártyája vörösbarna vagy narancsszínű, a nőstényé pedig sárga.
Télen az iszapba, a parti fövenybe, esetleg a jégpáncél alá ássa be magát, hogy nyugalmi állapotban tavaszig pihenjen. Márciustól októberig aktív, elsősorban a reggeli és az esti órákban. A párzásra általában a víz alatt kerül sor, és nagyon rövid ideig tart. Pár héttel később, május közepe és július eleje között a nőstény eltávolodik a víztől, és attól nagyjából 800 méterre egy lyukat ás a földbe, 6-12 centiméter mélyre. Ebbe a gödörbe 3-16 fehér, ovális alakú tojást rak le, melyekből, ha elég meleg a nyár, 3 hónappal később bújnak ki a kicsiny hüllők, és azonnal a víz felé indulnak. Ha viszont kedvezőtlen az időjárás, a teknősök csak az áttelelés után, a következő tavasszal jönnek a világra. Az utódok súlya születésük pillanatában 5-6 grammot nyom.
Elsősorban állati eredetű táplálékot vesz magához. A vízben különféle ízeltlábúak, kétéltűek, puhatestűek, férgek és lárváik után kutat, de időnként dögöt is fogyaszt. A halak közül csak a beteg példányokat képes elfogni. A többi teknőshöz hasonlóan nincs foga, de zsákmányát éles, csőrszerű kávái segítségével könnyen feldarabolja.
Hosszú életet él, a természetben megérheti a 60-70 éves kort, fogságban pedig a 100 éveset is.