Ez a kicsi szárazföldi teknős csak az Ibériai-félszigeten és néhány Magreb országban figyelhető meg.
A spanyol víziteknős (Mauremys leprosa) a földiteknősfélék családjába tartozik. Tudományos nevének második tagja a latin „lepra” szóból ered, ami arra utal, hogy páncéljának felszínét gyakran bakteriális fertőzés marja ki.
Elsősorban Spanyolorszában és Portugáliában honos, de itt-ott Franciaország mediterrán vidékén is megtalálható. Afrika északi területein ugyancsak fellelhető: Marokkóban, Algériában, Tunézia középső vidékén és Líbiában a folyók nyugodtabb szakaszain él. Nekem a dél-franciaországi Gonfaronban található Teknős parkban sikerült lencsevégre kapnom néhány, a napon sütkérező példányt.
Nyújtott páncélja van, mely átlagosan 16-17 centiméter hosszú, de elvétve találtak már 25 centiméteres példányt is. Teknője fiatal korában olívaszínű, az idő előrehaladtával azonban barnássárgává válik. Haspáncélja ezzel szemben sötétbarna a kezdetekben, majd később sárgásbarnává halványodik. Lábát, farkát és nyakát hosszanti sárga csíkok díszítik, szája szarukávája pedig világos.
Mindenevő, bár alapvetően inkább ragadozó életmódot folytat, és élethelyétől függ, hogy mire vadászik. Elsősorban gerinctelenekkel, férgekkel, puhatestűekkel, lárvákkal és ízeltlábúakkal táplálkozik. Apró gerinceseket, halakat és kétéltűeket is eszik, de csak akkor képes elkapni őket, ha legyengültek, betegek vagy izoláltak. Alkalomadtán algákat is fogyaszt.
Míg a hím 4-5 éves korában éri el az ivarérettséget, addig a nőstény csak 7-8 évesen. A párzásra a vízben kerül sor, melynek során a hím meglehetősen agresszív, ugyanis gyakran megharapja partnere nyakát és lábát. A nőstény a klíma függvényében április és augusztus között rakja le ovális tojásait, általában 3-12 darabot. Az utódok 60-90 nappal később bújnak ki a tojásból, világrajövetelük pillanatában testük hossza csupán 22-28 milliméter, páncéljuk pedig nagyjából akkora, mint maga a farkuk. Súlyuk 5-8 grammot nyom.
A legidősebb spanyol víziteknős, melyet valaha ember látott, 35 éves volt.