Ez a kis termetű teknős nyakát oldalra hajlítja, miután fejét visszahúzta páncéljába.
A fűrészesszálú sisakteknős (Pelusios sinuatus) a nyakfordító teknősök alrendjébe tartozik. Legérdekesebb tulajdonsága, hogy védekezésképpen rendkívül visszataszító szagot áraszt, ha fenyegetve érzi magát.
Csoportjának képviselőihez hasonlóan ez a faj is csak a Föld déli féltekén fordul elő. Elsősorban Kelet-Afrika trópusi területein él, a Zambézi-folyó mentén a Viktória-vízesésig terjed élőhelye, de délen, Zuluföldön is megtalálható. Túlnyomó részt vízben él, ezért úszólábai is vannak, melyek 4-5 karommal vannak felfegyverkezve. Egy magányos példányt nekem is sikerült lefényképeznem, ahogy egy kövön pihent a dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban.
Ez a kicsi hüllő a sisakteknősök legnagyobbika, testének hossza 30-40 centiméter. Legfőbb jellemzője, hogy hosszú nyakát fejével együtt nemcsak vissza tudja húzni páncéljába, hanem vízszintes „s” alakban oldalra is hajlítja. Így orrhegye a váll magasságába kerül. Medencéje hát- és haspáncéljával csontosan összenőtt. Hátpáncélja fekete, míg haspáncélja középen sárga, a peremén fekete, és 13 lemezből áll. Lábán és nyakán a bőr viszonylag világos, szürkés olivaszínű. A nemek között méretbeli különbség van. A hímet kisebb termetéről és hosszabb farkáról lehet felismerni.
Vizi csigákkal, rovarokkal és növényekkel táplálkozik. A szaporodási időszak októbertől januárig tart. A nőstény 7-25 tojást rak le nagyjából 500 méterre a legközelebbi vízforrástól. Az utódok március és április között bújnak elő a tojásokból.